Csaptelep és az első telepesek

Röviden a csaptelepről

„A fürdőszoba legszebb ékszere a csaptelep.” Legalábbis ezt olvastam egyszer egy online újságcikkben. Mélyen elgondolkodtam. Hirtelen beugrott a kép, amikor a fürdőszoba hitvestársa hazatér, háta mögött rejtegetve a becsomagolt dobozkát, majd büszkén nyújtja át élete szerelmének, hogy tessék, viseld bátran, tudtam, hogy jól fog állni, kiemeli a szemed színét…

Maradjunk annyiban, hogy az ékszer kifejezést kicsit túlzásnak éreztem, bár tagadhatatlan, hogy megfelelő tisztítás és rendben tartás mellett, egy minőségi csaptelep általában csillog-villog, akár a borbély kilincse vagy egyes ragyogásra hajlamos ékszerek.

A lényeg, hogy a fentebb idézett mondat hatására megpróbáltam még jobban utánanézni a dolgoknak. Mi is tulajdonképpen egy csaptelep, ha nem ékszer?

„A csaptelep az épületekben, háztartásokban, jellemzően a fürdőszobába és a konyhába beépített hideg és meleg víz ellátására szolgáló cső alakú szerelvény, mely a kiáramló víz mennyiségét és hőmérsékletét szabályozza manuális vagy automata módon.”

Na, ezek után már remélem mindenkinek világos, hogy mit is értünk csaptelep alatt.

Szükségem van-e csaptelepre?

Saját tapasztalataim a csaptelepekkel

Valószínűleg mindenkinek az életében eljön ez a sorsfordító pillanat, amikor felteszi magának a fentebb említett kérdést és napokat tölt a megválaszolásával. (Ne feledjük, az idő relatív! Még mielőtt valaki nagyon megbotránkozna…)

Én is emberből vagyok, tehát nyilvánvaló, hogy egy ponton nálam is elkerülhetetlenül eljött ez a pillanat. Körbenéztem az albérletemben, miután az akkori nagy szerelmem, Ármin elhagyott. Nem tudtam abbahagyni a sírást. A korábban kedves és barátságos kis lakás, most kicsinek, koszosnak, lehangolónak és büdösnek tűnt. Azonnal rájöttem, hogy valami hiányzik. Legalábbis az ablakokon, a friss levegőn, az egészséges napfényen és a társaságon kívül. Lassú léptekkel ballagtam el a fürdőszobámig. Útközben átestem egy ottfelejtett székben, szóval mire odaértem már el is felejtettem, hogy eredetileg miért is indultam el. Vissza kellett bandukolnom az ágyamig, hogy végre visszatérjenek az emlékeim. Szóval egy félnapnyi fetrengés és bőgés után, úgy döntöttem ideje tényleg tenni valamit. Szinte rohanva tettem meg azt a négy lépést, (Már említettem, hogy kicsi volt az albérletem, ugye?) ami elválasztott a fürdőszobámtól. Még azt a bizonyos árulásra hajlamos széket is sikerült elkerülnöm.

Leültem a hideg csempére. Hallgattam, ahogy a víz ütemesen csöpög a kádamba. Lassan elzártam a csaptelepet. Kicsit még csöpögött. A saját könnyeim már elfogytak. Hanyagul és pazarló módon hagytam, hadd sírjon helyettem is, a rosszul záródó szerkezet. A csempének döntöttem a fejem. Lassan megtörölköztem, de nem pillantottam bele a párás tükörbe.

Nem bírtam volna elviselni a látványt.

Tudtam, hogy valamit muszáj lesz megváltoztatnom ezen a lakáson. Nem mehetnek így tovább a dolgok. Ha valamit el akarok zárni, azt el kell tudnom zárni.

Rájöttem, hogy tényleg szükségem van egy új. Ám ezúttal jól záródó csaptelepre.

Csaptelep vásárlása

Miután döntésre jutottam, azonnal cselekedni akartam. Úgy éreztem jót tenne nekem egy séta, de aztán eszembe jutott, hogy a 21. században élek, ahol megvan rá a lehetőségem, hogy otthonról intézhessem el, könnyedén és gyorsan az ügyeimet. Nem kellett sokat keresgélnem, szinte azonnal megtaláltam a megfelelő oldalt: https://www.ventil.hu/csaptelep

Szinte elvesztem a lehetőségek tengerében. A válogatás közben pedig, napok óta először végre sikerült elfelejtkeznem Árminról. A ragyogó mosolya helyett a legújabb dizájnú csaptelepek fényezésébe szerettem bele. A helyzet pedig nem volt ellenemre. Tudtam, hogy muszáj lesz felejtenem, ha valaha boldog szeretnék lenni.

Felejtés egy csapteleppel

Miután végre sikerült beszereltetnem az új, fantasztikusan jól záródó csaptelepemet, ami el kellett, hogy ismerjem tényleg a legszebb ékszerévé vált a fürdőszobámnak. Úgy döntöttem, hogy egy kis szertartás keretében végleg elbúcsúzom az Árminnal kapcsolatos emlékeimtől.

Megnyitottam a vizet.

Megpróbáltam felidézni a pillanatot, amikor beleszerettem Árminba. Rájöttem, hogy nem tudok visszaemlékezni egy konkrét pillanatra. Talán mindig is felé tartottam. Akár egy folyó, ami mindig is tudta, hogy nem számít az akarata. Hiába önt ki a medréből, hiába vannak az elágazásai, hiába keres új utakat magának. Előbb-utóbb minden cseppje a tengerbe jut. Ez volt számomra Ármin. Csillogó szemeiben ott fénylett a kéklő végtelenség ígérete. Én pedig tudtam, hogy hiába indulnék bármerre, a lépéseim csak egyre közelebb vinnének hozzá. Az egész olyan természetesen jött, hogy nehezemre esett felidézni azokat az időket, amikor még nem voltam belé szerelmes. Nem mintha akartam volna eddig. Sajnos az is egyértelműnek tűnt, hogy mivel kollégák voltunk, a jó munkakapcsolatot, szoros barátságot nem volt érdemes kockáztatnom egy egyoldalú szerelem miatt. Viszonzatlan volt. Mindvégig tudtam, habár bolond módon reménykedtem az ellenkezőjében. Azt hiszem máshogy nem is bírtam volna ki.

Amikor eddig jutottam a gondolataimban, hirtelen elzártam az új csaptelepet. A kád félig volt tele. A víz nem csöpögött tovább.

Mosolyogtam, de a szememből elkezdtek potyogni a könnyeim.

Valami megnyílt bennem. Ezt viszont már képtelen voltam elzárni.

A megosztásokat megköszönjükShare on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on LinkedIn
Linkedin